Segítség a NetSzemle.hu oldalainak használatához

Tisztelt Somi András,

a portfolio.hu internetes oldalon a mai napon megjelent cikkére reagálnék röviden, ha megengedi. Magam is az Ön által meglehetősen erősen kritizált civil szerveződés egyik tagja lennék.

1. Rendkívül hibásnak tartom azt a megközelítést, amelyet már nem először olvasok, miszerint az ingatlanalapok befektetőit egy platformon kezeli a részvényeket vásárló befektetőkkel. Az analógia álláspontom szerint nem tartható. Ennek oka, hogy ingatlanalapok forgalmazói (konkrétan a Raiffeisen, ott vagyok érintett) a befektetést a saját tájékoztatójukban is az állampapír befektetésnél kis mértékben magasabb kockázatúként határozták meg és ajánlották a kisbefektetők számára, legalább egy éves időtávra. Ezzel szemben a részvénybefektetést a forgalmazók magas kockázatú termékként hirdették, minimálisan 3-5 éves befektetési időtávra. Ennek okán a két befektetőcsoport elvárásait nem lehet azonosan megítélni. Míg a részvényekbe befektetők akár többéves hozamuk elvesztését is normális veszteségként élik meg (magam is így vagyok, egy szót sem szóltam a részvényalapom értékének csökkenése miatt), addig az ingatlanalapok befektetői az ajánlott befektetési időtávra is tekintettel joggal érzik úgy, hogy nem volt megfelelő a kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatás, ha jelenleg a befektetésük 3-4 évvel ezelőtti értéken mozog. Másrészt azért is tartom tisztességtelennek az összehasonlítást, mert a részvénybefektető egy prompt piacon dönthet bármely pillanatban arról, hogy mikor adja el részvényeit, míg az ingatlanalapok befektetőit egy furcsa törvénymódosítással 5 hónapra a befektetésükhöz kötötték. Ön ugyanezt írná, ha azt mondaná Önnek a brókercége/bankja, amely a befektetését kezeli, hogy mostantól 5 hónapig nem szállhat ki a befektetéséből, s előre látja, hogy a világgazdasági válság eszkalálódásának következtében zuhanni fog befektetése értéke? Tenné ezt úgy, hogy 4 évvel ezelőtt úgy kötött szerződést, hogy T+3 napon adhat el?
2. Az Ön cikke is írja, hogy az alapokban lévő ingatlanok beértékelésével valami gond lehet, mert már legalább 1 éve zuhant az értékük, azonban ez a befektetési jegyek árfolyamában nem jelent meg egyáltalán. Amennyiben ez igaz, akkor az alapkezelők azzal is megtévesztették a befektetőiket, hogy hosszú időn keresztül azt a látszott keltették, mintha a befektetésük hozamot termelne, abban a hitben ringatva őket, hogy jó helyen van a pénzük. Egy befektető minden pillanatban befektetési döntést hoz, nemcsak akkor, amikor befektetési jegyet vesz, hanem akkor is, amikor nem váltja vissza azt, az árfolyamok pozitív mozgását látva. Ha túl magas volt a beértékelés, mint ahogy Ön állítja, akkor ennél is súlyosabb a helyzet: az elmúlt egy évben vásárlóknak nem valós áron értékesítettek terméket, ami lehet csalás vagy tőkebefektetési csalás is.
3. Ami a civil kezdeményezés Ön által "lehúzott" javaslatait illeti. Azok nem úgy fogalmazódtak meg, mint amelyeket magunk egyetlen kizárólagos megoldási lehetőségnek tekintünk. Egy részük reálisan megítélve valóban a fantazmagória körébe sorolható, legitimitásuk mégis van. Ugyanis csak arról szólnak, hogy amennyiben igaz az, hogy a befektetőkkel tisztességtelenül bántak (el) az alapkezelők, akkor az erkölcsileg helyes magatartás lehetne bármely általunk vázolt megoldás is. Természetesen nem az ideális erkölcsi világban élünk, ezért nevezem magam is fantazmagóriának az ötletek egy részét. De egy tisztességes világban akár a felértékelés is megtörténhetne. Nem azért, mert az lenne adott esetben a valós ár, hanem azért, mert a veszteség elszenvedése legalábbis részben nem a befektetőknek felróható.

Tisztelettel:
Tóth Balázs